Tükörneuronok

A személyiségemmel dolgozom. Ez tudomány, nem reklámszöveg. A különféle módszerek csak nagyon fontos segédeszközök. Daniel Siegel, a Mindsight módszertan megalkotója szerint a legfontosabb eszköz egy személyes fejlesztés során maga a segítő személyisége. De nem azért, mert „jó fej”. Hanem egy nagyon konkrét biológiai ok miatt.

Az agy „újrahuzalozása” során az ún. tükörneuronok meghatározó szerepet játszanak, ezek teszik lehetővé olyan minták elsajátítását, amit korábban nem tanulhattunk meg.
Az ember alapvetően társas lény, így agyunk működésében és fejlődésében a társas kapcsolatok kezelése egy alapfunkció. Folyamatosan pásztázza a környezetet.
Az agyban lévő tükörneuronoknak szerepe, hogy azon túl, hogy felismerjünk egy másik emberi lényt, képesek legyünk – szó szerint – lemásolni a viselkedését, mozgását és az érzelmi állapotát. Ezért van az, hogy ha valaki feszült melletted, te is feszült leszel. És ha valaki mélyen, stabilan nyugodt és jelen van… akkor a te idegrendszered is elkezdi átvenni ezt a mintát.
Ez a segítő folyamatok és terápiák alapja. A kliens öntudatlanul elkezdi „lemásolni” a terapeuta reakcióit, és beépíti a saját működésébe. Miért fontos ez? Ideális esetben gyerekkorban a szüleink lettek volna azok a „külső szabályozók”, akik segítettek megérteni, mi zajlik bennünk. Akik megnyugtattak, amikor féltünk. Ha ez elmaradt vagy nem éreztük gyerekként megfelelőnek, akkor felnőttként ott állunk egy csomó érzéssel, amivel nem tudunk mit kezdeni. Bizonyos szitációkban oda nem való érzéseink vannak, elkezdünk olyan dolgokat tenni, amik az adott helyzetben nem indokolhatóak: támadunk, menekülünk, behódolunk vagy lefagyunk.

Az önfejlesztésnek azt a módját, amikor felnőttként önmagunkat neveljük újjá reparentifikációnak nevezik. Ilyenkor a múltat nem írjuk át, hanem felnőttként a korábbi élményeinket tanuljuk meg helyesen feldolgozni, és a jövőben alkalmazni az új.
Hogyan néz ki ez a gyakorlatban egy ülésen? Képzeld el, hogy beszélsz egy nehéz témáról. Talán azt mondod: „Igazából nem is érdekel, nem érzek semmit.” De én, mint segítő, teljesen rá vagyok hangolódva a jelenlétedre. Daniel Siegel ezt úgy hívja: rezonancia. Észreveszem, hogy miközben a közönyről beszélsz, a kezed ökölbe szorul. Vagy elakad a lélegzeted. Vagy megváltozik az arcod színe.
Én ebben a pillanatban „kölcsönadom” neked az én prefrontális kérgem működését. Segítek hangot adni a tested jelzéseinek. Azt mondom: „Látom, hogy megfeszült a vállad. Mi van most ott?” És ahogy együtt, biztonságban ránézünk erre, a te agyad megtanulja összekötni a testi érzetet az érzelemmel. Megtanulod: „Aha, ez nem üresség. Ez szomorúság. Vagy düh.”
A brainspotting esetében ez kapcsolat még mélyebb, nem a szavak szintjén történik. Ez a tanulás folyamata. Amikor a segítő a saját nyugalmával és figyelmével segít felismerni, hogy amit érzel, az milyen érzelem, megmutatja, hogy lehet másképp is reagálni. Ennek hatására a te agyadban új idegpályák jönnek létre. Megtanulod, hogy az érzéseid nem veszélyesek. Hogy kezelhetőek. Ezt jelenti valójában a segítő személyiségével dolgozni. Nem tanácsot adunk. Hanem egy újfajta kapcsolódást, amit az idegrendszered megtanul, és idővel… már egyedül is képes lesz alkalmazni.